Alpinestars S-R10 Photocromic plexi tapasztalatok

Supertech R-10 Photocromic plexi teszt

Azt gondolom, hogy túl sok újdonságot nem árulok el azzal, hogy a Supertech R-10 bukósisak bemutatását követően volt róla szó, hogy a gyártó egy fényre sötétedő, photocromic plexivel is előrukkol.

Alapvetően a bukóhoz gyári tartozékként jár egy víztiszta, és egy dark smoke plexi, de egy több napos túrán lényegesen kényelmesebb, ha csak egy plexi kell a bukóra, valamint nem kell helyet találni a pótplexinek, illetve ha mindig az időjárásnak megfelelően tudjuk azt használni.

Na de kezdjük az elején.

Júniusban megérkeztek a photocromic plexik. Nagyon megörültem neki, sokadmagammal, hiszen aki más gyártó sisakját, és tudásában hasonló plexit használt az imádta. Azonnal az egyiket félretettem, hazavittem, kibontottam és kitettem a napra.

A pár évvel ezelőtti plexiknél olyanokat lehetett hallani, hogy „be kell tanítani” őket, mert először lassan reagál, nem sötétedik kellő mértékben, de pár használat után ezek a tulajdonságok javulnak.

Nyilván mellé tettem a sötét plexit, hogy lássam a különbséget. (bal oldai a photocromic)

Ami elsőre meglepett, hogy nagyjából 10-15mp-ben belül sötét lett. Az is meglepett, hogy túlzottan elmarad a sötét plexitől.

Na de sebaj, majd megtanulja mit kell csinálnia, így bevittem a szobába, megvártam még „kitisztul”, majd újra kitettem. Egy-két napig, egy-két alkalommal ezt még megtettem, de nem akart sokat javulni a helyzet. Az első gondolatom az volt, hogy ez nekem nem lesz így jó, és miután láttam a besötétedett plexit az volt bennem, hogy inkább keresek helyet a pótplexinek a csomagban. Nem titkolom, nagy csalódás volt az első benyomás… ebből nem lesz szerelem, mint a bukónál.

Természetesen eszembe jutott, hogy a gyártó megadta a plexinek a fényáteresztő képességre vonatkozó adatokat, így meg is néztem őket.

A dark smoke plexi 24-30% VLT (visual light transmission) értékű, a photocromic 71-20%.

Ez volt az az adat, ami beültetett a hintába, hogy ha a fényáteresztése az sötétedőnek 20%, a sötétnek 24%, akkor miért nem szemmel látható a dolog. Újra kitettem a napra, egymás mellé, és akkor esett le (tudom az első képen is egyértelműen látszik, de ezzel nem foglalkoztam sokat), hogy más árnyalatú a kettő. (később ugrott csak be, hogy ezeket a teszteket este 18h után próbálgattam.

Muszáj kipróbálnom motoron is, mert ezt így feleslegesen nézegetem.

Szerencsére hamar eljött a 4 napos túránk reggele, irány Lengyelország. A biztonság kedvéért a sötét plexiben mentem, a táskában a fényre sötétedő. Tudtam, hogy hegyre megyünk erdőbe, lesz, ahol esni is fog, ráadásul egy ilyen túrán nem számít, mikor érünk a szállásra, így tudtam, hogy előbb-utóbb felkerül, pláne ha ránksötétedik.

Reggel a szálláson ébredés után, megterveztük a napi túraútvonalat, ránéztünk az előrejelzésre, majd fel is került a plexi. Borongós reggellel kezdtünk, majd szikrázó napsütés, eső, majd eső utáni szűrt fény, és már ekkor tudtunk, hogy majdnem sötétben érkezünk vissza. A legjobb nap az éles tesztre.

Az első meglepetés akkor ért, mikor a borongós reggelen venném fel a bukót és látom, hogy a plexi nem víztiszta.

Motoroztunk már egy ideje, amikor beugrott, hogy figyelni akartam a plexi „működését”, de annyira megával ragadott a táj, a hegyek, és a makulátlan aszfalt, hogy ez elmaradt. Sebaj, van még 2 napunk gondoltam, majd megálltunk ebédelni. Délután 2 óra lehetett, szikrázó napsütés, bukót levettem és jött a második meglepi, (bár ez lehet csak optikailag volt megtévesztő, de akkor is) a plexi sötétebbnek tűnt, mint amire emlékeztem. Kaja közben próbáltam felidézni, hogy hol, melyik szakaszon kellett hunyorognom, de ekkor jött a felismerés, hogy sehol. Kék szeműként, ha már szűrt fény van, akkor is hunyorgok napszemüveg nélkül, így biztosan félreálltam volna plexit cserélni, ha szükségét érzem. Nem éreztem. Ebéd után fel a hegyre, be az erdős szakaszra, ekkor néztem először a tükörbe, hogy mit csinált a plexi, de szépen világos lett, feltűnés nélkül és pont annyira, hogy mindent láttam, de a fák közé beszűrődő nap sem vakított. Lassan visszatérünk a szállásra, szürkületben is jól éreztem magam, mert sem az autók, sem a szűrt fény nem volt zavaró.

De tudjuk, hogy egy teszt nem teszt, így úgy döntöttem, másnap nem viszek pótplexit, lesz, ami lesz.

Napsütésre keltünk, öltözés, motorokat kitoltuk, de a bukót szándékosan bent hagytam a szálláson, hogy majd a szobában felveszem, kisétálok és megnézzük, mit is tud. A szállás bejárata nem volt 50 méterre a motoroktól, de amire lesétáltam már pont kellemes színű lett, a hunyorgás most is elmaradt. Keleti irányt vettünk, így tudtam, hogy szembesütő nap lesz. Csak megtalálom ennek is a gyenge pontját gondoltam, de miután a rendes napfelkelte után voltunk, a nap olyan magasságban volt, hogy felfele kellett néznem, ha azt akartam, hogy süsse ki a szemem a plexin keresztül. Nah úgy zavaró volt a nap, de így nem látom az utat. Mindegy. Normális körülmények között kell, hogy jó legyen, külföldön vagyunk, idegen utakon, jobb lesz nem csak a plexire figyelni.

Ezen a napon is kijutott minden, ami fényviszonyokat illeti és itt sem kellett hunyorogni egészen addig, ameddig le nem szakadt az ég. Az esőt megvártuk egy étterem teraszán, de miután nyugatnak indultunk a szállásra vissza, ráadásul lemenő nappal szemben eljött az én időm. A napsütésben a vizes út csillogott, az autósok, motorosok húzták fel a vízfüggönyt. Ritka kellemetlen egy óra áll előttünk, ha ez így marad. Felszáradó aszfalton megálltunk, hogy eltegyük az esőruhát, és akkor beszéltük a srácokkal, hogy senki nem látott semmit. Más gyártó tükrös plexije sem volt jó, a napszemüveges bukóban sem volt jó, és a fényre sötétedő pinlock betét sem volt jó. Megnyugtató volt a tudat, hogy nem csak a photocromic plexi nem tudta kezelni ezt a szitut, de egyben ijesztő is, hogy vakon mentünk ki tudja mennyit.

Felszáradt az út teljesen, félig lement a nap, a fák már árnyékoltak sokat, és visszatért az alap állapot, hogy nincs hunyorgás, élvezem a túrát. Ez így is maradt a túra végéig.

Azóta se vettem le a plexit a bukóról, viszont a sötétet betettem a bukó dobozába a víztiszta mellé, ami így bekerült a szekrénybe.

Egy dolgot le tudok szögezni; Ez a plexi nem a tipikus szerelem első látásra. Udvarolni kell, foglalkozni vele, de azután nagyon meghálálja a törődést. Bízni kell a plexi tudásában, nem elsőre ítélkezni. Az első csalódás a túra első napján átváltott pozitív csalódásba, és bízom benne, hogy sokáig kitart majd.

Azoknak a motorosoknak, akik kizárólag napsütésben mennek, vagányabbnak tartják, ha nem látszódik az arcuk, azok maradjanak a sötét plexinél. Viszont akik túráznak, vagy adott esetben rájuk sötétedik hazaéréskor, vagy akkor is mennek, ha változó az időjárás, ezáltal a fényviszonyok is, nekik tökéletes társ lesz a Photocromic plexi.

by, Ádám